Home > Nincs kategorizálva > Rich Hassall Part 1

Rich Hassall Part 1

September 24th, 2020

Igazán nem akarom leírni az élettörténetemet, de úgy gondolom, egy kis háttérinfó szükséges ahhoz, hogy lássátok a véleményem és szempontjaim miértjét az agárversenyzés tekintetében.


Amíg agártulajdonos nem lettem, senki a családomból még csak egy fogadási bódé közelében sem járt, nem is beszélve agárverseny-stadionról, pedig a Portsmouth-i pálya csak 20 percnyi sétára volt tőlünk.

Akkor hogyan kerültem bele az agárversenyzésbe… Nagyon sportos gyerek voltam, magas szinten fociztam és golfoztam, ez teljesen ki is töltötte a nyaraimat. A tél már más tál káposzta, délután 5-kor már koromsötéte, így a golfedzés után szabad voltam. Így hát iskolai haverok nagy csoportjával és más srácokkal a városból agárversenyre mentünk, ahol a gyerekeket 20 penny-ért beengedték. Félretettük az ebédre szánt pénzünket és – mivel az egyik srác anyja egy fogadási shopban dolgozott – kiskorúként, illegálisan fogadtunk. Belső nyúl, 438 méteres pálya, füves egyenesek, reflektorfény és nagy tömeg… nagyon hamar elköteleztem magam e mellett a sport mellett is.

Minden agarat ismertünk A8-tól A1-ig, az iskolában csak az eszmecsere ment az agarakról. Egy péntek este a versenyprogramban feltűnt egy korábban Walthamstow-ban A8-as kutya a mi A1-es versenyünkben. Azt hittem, az A1-es hőseink ellen nincs esélye. Az agár szétrobbantotta a mezőnyt és győzött, az agyam majdnem szétrobbant: mi a fax történt és hol a fenében van Walthamstow?! 😀


Egy másik emlékem: egy apró csíkos szuka megnyerte az A1-et utolsóból elsőnek küzdötte fel magát a futamban, a közönség tombolt, ő lett Portmouth kedvence. Ebben az időszakban rendezték a pályabajnokságokat, az FA cup-hoz hasonlóan, minden pályának sorsoltak egy ellenfelet ugyanabból a divízióból mint például normál táv kanok, normál táv szukák, hosszútáv, stb. Portsmouth Nottinghamet kapta. A trénerek délben indultak, mi mindannyian ellógtunk az iskolából. 😀 Életemben nem jártam még olyan messze északra, mint akkor. A trénerek olyanok voltak, mintha a focicsapat indulna idegenben játszani. A versenyprogramban Coomlogane Euro 500 méteren, 14/1 áron. (Megj.: 14 az 1-hez ár jelentése: 14 fontot nyerhetünk, ha 1 fontot teszünk fel, és visszakapjuk az feltett 1 fontunkat is.) Mivel hölgyek is olvashatják, így inkább nem írom le részletesen, hogyan éreztem magam, amikor ezt megláttam. 😀 Szülinapi pénz, karácsonyi pénz, mindent kikunyeráltam a családomtól előre! Odaértünk a pályára, nagy, galopp pálya (megj.: olyan pálya, amin jó hosszúak az egyenesek és magas sebességet tudnak elérni az agarak), fél Portsmouth arra készült, hogy kifossza a helyi bukmékereket. Az ár felment egészen 3/1-re (megj.: mivel sokan fogadtak a kis szukára, így a helyi bukik egyre esélyesebbnek tartották és egyre kevesebb nyerési lehetőséget adtak rá), ő lett a favorit, a bukmékerek lerogytak. Elindult a verseny, felnyíltak a boxajtók, Euro ELSŐKÉNT ért oda az első kanyarba és ezután már egyre csak növelte és növelte az előnyét, a tömeg annyira hangos volt, mintha 20.000 ember lett volna jelen. Még túl fiatal voltam az alkoholhoz, de azon az estén egyértelműen örömmámorban úsztam.

Amint megszereztem a jogosítványomat, már úton is voltunk, hogy felfedezzük a többi pályát is. A haverjaim beteget jelentettek a munkahelyükön, nekem mint profi golfozónak csak hétköznapokon voltak szabadnapjaim, hétvégéken soha. BAGS nappali és délutáni versenyekre jártunk, Walthamstow, Bristol, Hackney. Romfordban esti versenyek voltak, oda is elmentünk a Golden Sprint versenyre. Majdnem elaludtam hazafelé vezetés közben éjjel 3-kor. 😀 Nagyszerű korszak volt. A rendőrség számtalanszor megállított, mert azt hitték, IRA terroristák vagyunk, mert sokszor nem találtuk meg a stadiont és csak körbe-körbe furikáztunk. A rendőrök megmutatták a kis zsebtérképünkön, hogy merre kell mennünk – az még egy másik világ volt!

Elég szép összeget kerestem már a fogadásokkal ahhoz, hogy kiegészítsem a golfból származó bevételeimet és félretettem arra, hogy megvegyek egy szukát. Láttam korábban egy A1-es kant Bristolban és mindent szerettem rajta, nagyon kitartó, bárhonnan nyert, egy nap az újságban láttam, hogy alomismétlésből árulnak egy szukát 250 fontért Wales-ben. Megvettem, elmentem érte… A kedvenc trénerem a pályán, akinél mindig nagyszerű kondiban voltak az agarak és a képességeikhez mérten mindig jól is futottak, nem más volt, mint az újonc Graham Holland.


Graham nagyon ravasz volt, és – hozzám hasonlóan – nem túl mohó. Egyszerűen örült, ha csendben kereshetett egy kis pénzt. Minden versenynapon odajött hozzám 10 vagy 20 fonttal és megmondta, melyik agárra tegyem – ismeretlen, nem sztárolt versenyzőkre. Nem mondtam el senkinek a tippjeit, és csak annyi pénzt tettem fel, amennyit adott, sosem tettem hozzá egy kis extrát magamnak. A rendszeres, kis összegű fogadások miatt és amiatt is, hogy én voltam a fiatal kölyök a pályán, kérhettem jobb árakat a bukiknál. Mondjuk 5/1-nél megvártam, amíg a favoritra fogadnak, aztán odamentem kikönyörögni, hogy hadd fogadjak 6/1-es áron. Ha nem kérsz, nem kapsz, ahogy mondani szokták. 😀 Mindig megkaptam a jobb árat, mert ártalmatlan srácnak néztek, mit is tudhatnék. 😀


Hosszú távon mindig nyertünk, egyszer 300 fonttal jött oda hozzám a saját szukám versenye előtt, kell-e mondanom, mi történt? 😀 A szuka A1 és S1 versenyző lett, még openben is futott, ha kicsit jobban bírta volna a végét, elindítjuk a TV Trophy-ban. De hát nem bírta, mégsem volt rossz egy rossz első szuka. Graham egyre magasabbra tört, briliáns tréner és ravasz ember.

Volt pár évem, amikor csak a golfnak éltem és az agarakat félretettem, de 25 éves koromban megsérült a térdem, szakítottam a barátnőmmel Londonban, és mankózva hazaköltöztem a szüleimhez. Elsántikáltam a betting shopba (megj.: kb. mint egy lottózó nálunk), hogy agárversenyt nézzek, és az ottani srácok, akiket ismertem, azt kérdezték: te ugye sokat tudsz a kutyákról? Ja, mondtam én, mire elkezdtek mesélni nekem a betfairről, ami egy új, globális, iinternetes fogadási platform volt, amin keresztül bármely sportágra fogadhatsz.

Komoly felelősségek híján (nem volt feleségem, gyerekeim vagy házam) úgy gondoltam, adok ennek egy esélyt.

Betárcsázós net, újságból vett formák, és 2 fontos fogadásokból 1500 font nyereséget csináltam az első hónapban. Attól kezdve ez csak nőtt, nagyszerű időzítés volt ez számomra, hogy megragadjam a lehetőséget.

Amikor a nyereség alátámasztja a véleményedet, akkor nincs helye érzelmeknek vagy szenvedélynek, ez színtiszta kalkuláció és kockázat, és nagyon-nagyon gyorsan tanulsz a hibáidból.

Fogadáskor nem azt nézed, hogy ki fog nyerni, hanem azt, hogy kinek van a legjobb értékű „fogadási ára”. Ha elég ügyes vagy ahhoz, hogy a matekot magad mellé állítsd, és fegyelmezett maradsz, hosszú távon nyerni fogsz.

A hátterem kitárgyalva, most beszéljünk az agarakról!

Nincs kategorizálva