Robert Britton
Aki követi az ausztrál versenyeket, biztosan képben van azzal, ki is az a Fanta Bale: sok Group 1-es verseny győztese, egyike azon kevés agaraknak, akik 1 millió ausztrál dollárt meghaladó pénzdíjat futottak össze. ( https://www.greyhound-data.com/d?i=2218797 ). Valószínűleg páran azt is tudjátok, hogy trénere Robert Britton volt (a múlt időt az indokolja, hogy Fanta Bale már nyugdíjba ment). (FB oldala: https://www.facebook.com/brittongreyhounds/ )
Fogadjátok szeretettel Robert Britton edzésmódszerét, amiről még 2018-ban faggatták egy videóban. Egy összegzést írok magyarul, aki ért angolul, annak itt a videó link: https://www.youtube.com/watch?v=B0SfCsh6C2k
Szóval, a beszélgetés elején leszögezi, hogy többféle edzésmódszert is alkalmaznak az agártrénerek, és mindegyik tud eredményes lenni, legyen az úszás, séta, galopp, jártatógép, stb. Igazából az eltérő körülmények alapján eltérő módszerek lehetnek célszerűbbek. Példa: egy külvárosi tréner jobban járhat egy jártatógéppel, mintha a szemetes, üvegcserepekkel teli utcákon sétáltatja a versenyzőit. Vagy: egy séta min. fél óra, ha több agarad van, mint amennyit egyszerre biztonsággal el tudsz vinni, akkor ezt meg kell ismételned – míg pl. a “free galopp” módszerrel sokkal több agarat, rövidebb idő alatt meg tudsz dolgoztatni.
Ő maga a “free galopp” módszert alkalmazza, majdnem minden nap: verseny napján és versenyt követő napon nem galoppoznak az agarai, más napokon igen. A free galopp = “szabad galopp” vagy “szabad vágta”, a videóban is látható több alkalommal is, először a 30-ik mp környékén. Egy bizonyára nagyon jó talajú (homoknak tűnik), hosszú, keskeny egyenesen “magától” fut az agár, vagyis nem húznak előtte semmit (műnyúl), nem hívja senki, csak magától fut, és a videón nincs mellette másik agár sem – de erről később. Egy quados kíséri, mint később kiderül, ez motiválja a lustább agarakat is a galoppra. 🙂 Ez tehát az az edzés, amit minden versenyző szinte minden nap elvégez nála.
Ugyanakkor minden reggel 2-3 agarat sétálni is elvisznek, amit azért tart fontosnak, hogy kicsit “stimulálja” őket, kizökkentse őket az unalmassá váló rutinból. (Ez valóban stimulálja az agyukat is, hiszen új ingerek, szagok, stb., mint minden séra a kutyáknak általában, illetve a testüknek is jó, ha néha másmilyen megterhelés éri őket.)
A trialekről, vagyis a versenypályán történő edzésről ugyanakkor azt mondja: bár tudja, hogy vannak olyan trénerek (szintén remek eredményekkel), akik hétközben egyszer trialre viszik az agarakat, ő maga nem, inkább a heti egyszeri versenyre törekszik, és hétközben nincs trial. Csak akkor nevez trialre, ha valamelyik agár szünetből jön vissza (sérülés, tüzelés, gondolom én), vagy új pályát ismertet meg vele (ez viszont szerinte fontos, hogy ne egyből versenyben fusson egy idegen pályán az agár), illetve természetesen még a versenyzkarrier megkezdése előtt, a fiatal agarakat.
A “free galopp” alatt arra törekszik, hogy 80%-os sebességgel fussanak az agarak. Van, amelyiknek 1-2 perc elég, van, amelyiknek 3-4 perc is szükséges, és nagyjából durván 1000 métert futhatnak így egy edzés alatt a versenyzői. Itt már arról is beszél, hogy – nyilván ha kettesével galoppoznak az agarak, két különálló sávban, de lehet, hogy a sétákra is gondol – egy lustább agár mellé egy szorgalmasabbat tesz, hogy kiegyenlítsék egymást, az egyik kicsit visszafogja a másikat, míg az aktívabb felpörgeti a lustábbat. Így próbálja a szerinte ideális 80%-os gyorsaságot / terhelést elérni.
A lényeg Robert szerint, hogy megtaláld azt a módszert, vagy a módszerek kombinációit, amiről úgy érzed, hogy passzol a hozzád és a lehetőségeidhez.
A képen Fanta Bale és trénere, miután Bale átlépte a bűvös 1 milliós határt.
