Home > Nincs kategorizálva > Rich Hassall 2. rész: Az európai versenyzés és tenyésztés

Rich Hassall 2. rész: Az európai versenyzés és tenyésztés

szeptember 24th, 2020

Újoncként nagyon kedveltem Moral Standards-et, az 1994-es Derby-győztest. Hasonlóan Westmead Hawkhoz, nagyszerű finishe volt a pályán, és elkeseredetten próbáltam hozzájutni néhány kölykéhez, végül hármat is sikerült szereznem. Teljesen és abszolút haszontalanok voltak. Arra gondoltam, hogyan lehetnek ennyire rosszak, amikor azt mondták nekem: felejtsd el a fedezőkant… a szuka fontossága 95%. Hmm… Sosem hallottam mást egyik top tenyésztőtől sem, akivel találkoztam, Pat Dalton, John Kennedy, stb. A szuka MINDEN, nincs helye sem szentimentalizmusnak vagy érzelmeknek, sem spórolásnak – ha nem így teszel, akkor csak pazarlod a pénzedet és az idődet.

Ez a korai hiba a Moral Standard-kölykökkel idejekorán jó irányba terelt, de ezekhez a szuper vonalú szukákhoz lehetetlen volt hozzájutni. Sosem árulták őket nyilvánosan, ismeretség kellett hozzá. Ami nekem nem volt, Graham és más trénerek, akiket ismertem, még nem voltak akkoriban nagy nevek.

Az egyetlen útja annak, hogy csúcskutyák közelébe jussak, a szindikátusok voltak. Emberek csoportja összedob egy előre egyeztetett összeget, majd megszavazzák, hogy mit vegyenek, stb. stb. (Megj.: tehát egyenlő arányban szétosztják a költségeket, és az esetleges nyereményeket is.) Az első szuka, amit megvettünk, Whiskey Coffee volt. Megnyerte a Walthamstow Puppy Derby-t (Kölyök Derby), és az Év Szukája lett 2006-ban, az Oaks (Szuka Díj) egyik favoritja volt, de megsérült. Ő ismét lelkes agártulajdonossá tett, és néhány sráccal az akkori szindikátusból jó barátok is lettünk és a mai napig vannak közös agaraink.

Ezután sikerült megszereznem a Derby-ígéret és szupersztár-potenciájú Barefoot Bullet szuka testvérét egy árverés előtt, még a parkolóban. Ő egy fiatal trénerhez került, akivel összebarátkoztunk Swindonban, Kevin Huttonhoz. A legjobb agara a kennelében akkoriban még csak A2-ben futott!!! Kedveltük Kevint, nagyszerűen bánt a versenyzőivel, minden agara kiegyensúlyozottan teljesített, tartotta a formáját. Ahogy a fogadási sikereink miatt nőtt az ismertségünk az agaras körökben, úgy hallgattak ránk egyre többen, amikor azt javasoltuk, hogy adják Kevinhez az agaraikat tréningbe. Ahogy Kev egyre sikeresebb tréner lett, és nekem több agaram is volt az ő kennelében, úgy egyre könnyebben tudtam megvenni szinte bármelyik agarat. Hiszen ha Kevinhez kerül tréningbe az agár, akkor szívesebben adják oda, és az árból is jobban lehet alkudni.

Legtöbbször szukákat vásároltam, mert a tüzelés idejét nem kötelező nyilvánosságra hozni és elég masszív formaváltozásokat okoz, és ezt az információt nagyon jól fel lehet használni a fogadásoknál.

De extrém szigorú vagyok, csak a kivételes pedigréket kedvelem, az anyának már muszáj legalább egy UK / IRE 1. kategóriás versenygyőztes kölykének lennie (megj.: a többfordulós versenyek lehetnek első, második és harmadik kategóriások, a pénzdíjazás összegétől függően, nyilván az első kategóriában van a legnagyobb nyeremény, és emiatt persze a legerősebb mezőny is), és a többieknek is kiegyensúlyozottan felső osztálybeli versenyzőnek kell lenniük, kanoknak és szukáknak egyaránt. A szuka lehet esetleg egy igazi szupersztár kevésbé tehetséges alomtestvére, akit nem sokat versenyeztettek, és sosem halasztották el a tüzelését hormonokkal. A vérvonalaknál nem elég, ha a teljesítmény kiemelkedő: a szukák jó anyák is legyenek egyben, már legelső almuknál is.

A Greyhound-data remek eszköz a pedigrék megvizsgálásához, először MINDIG a szuka anyjának, majd (anyai) nagyanyjának „top offspring”-jét kell lecsekkolni. Igen, a 100-as Greyhound-data forma vonzza a tekintetet, oké, de jelenleg ez teljesen k(a)ki. A Greyhound-data formák sosem voltak kevésbé pontosak és mostanában nagyon vadul kilengenek. A legrangosabb brit versenyek formjai elég pontosak, de a többié, és nagyjából Írország egésze egy tragikomédia. Tudom, hogy a „going” még nem létezik az európai versenyeknél, de remélhetőleg ez hamarosan meg fog változni. (Megj.: angol, ír versenyeknél a pálya menedzsment a versenyben futott időket módosíthatja, ha a pálya nagyon gyors vagy nagyon lassú, ez a módosítás az, amit a Datán a „going” elnevezésnél láthatunk. Illetve agarak versenyeinek listájánál van a „Time” oszlop, meg az „Estimated time”, ez utóbbi az, ami már a módosított időt jelzi, és a Data form is ez alapján kalkulálódik. Szóval ha rosszul módosítanak, akkor fals képet kapunk az agár teljesítményéről, amikor a Data formra támaszkodunk csak.)

Néhány pálya formáit kétkedve kell fogadnunk, néhány példa: Sheffield elképesztő volt, nagylelkűen 20-30-cal magasabb formák, főleg a belsősöknek, míg Írország egy teljesen külön sztori a sprint másodosztályban futott 130-as formákkal. 😀 Eközben komoly megmérettetésen, ha a Derby-ben futsz, a legjobb, amit kapsz, 100. Mindez túl misztikus jelenleg, hiszen önkéntesek csinálják. (Megj.: mármint a Greyhound-datát, pontosabban azt a részét, hogy egy bizonyos idő egy bizonyos pályán mekkora formot is érjen.)

Egyik héten hurrikán, a pálya 0,5 mp lassú, a következő héten meg már tökéletes, és az óra ugyanazt mutatja?

Ugyanakkor a kevésbé népszerű pályák: Sunderland és Swindon például 10-20-szal alul vannak értékelve a legtöbb távon, így nagyon remek kutyák tűnnek átlagosnak papíron. Szóval soha utasíts el semmi a formák alapján, hanem ásd magad mélyebbre a látszatnál!

Tudom, hogy ez egy aknamező, de bizonyára mindannyitók látott már ilyet a múltban: 120-as formával Európába érkező agarak átlagosnak bizonyultak, míg 50-es formájúak nagy meglepetést okoztak. (Megj.: Európa alatt a kontinentális Európát értjük, Nagy-Britanniában ez a megszokott elnevezés a Királyságon kívüli európai országokra. 🙂 )

Véleményem szerint csak az alapján lehet helyesen megítélni egy agarat, hogy kikkel, illetve kik ellen versenyzett. Tanulmányozd alaposan, amikor utánanézel egy-egy agárnak, az első pillantás csalóka lehet. Mindennek össze kell állnia, (mint egy kirakósnak) és értelmének kell lennie.

Őszintén szólva az európai versenyzést még nem tartják túl nagyra az Egyesült Királyságban és Írországban, de a színvonal javul… Az elkövetkező években remélhetőleg több értéket látnak majd a kontinentális versenyeztetésben és hajlandóbbak lesznek eladni a jobb agarakat is.

Talán olyan ez, mint amikor tinédzserként láttam a helyi pályánk A1 szuperhősét, aki leiskolázta az összes agarat Walthamstow-ban, Hove pedig elutasította a nevezését – nehéz ezt elfogadni. A színvonalbeli szakadék óriási. Például egy top osztálybeli competition agár (megj.: erre nem találok normális magyar megfelelőt: vannak a „sima” versenyeken futó agarak, és vannak a „competition”-ökön, vagyis többfordulós versenyeken induló agarak, ezek közül is a legjobbak – őket nem futtatják minden hétvégén valami csipp-csupp versenyben, hanem kifejezetten évente néhány versenysorozatra koncentrálnak, pl. az ír és az angol Derby-re, meg még egy-két kimagasló megmérettetésre) nagyon közel jutna a 28.00-hoz a jól előkészített Kincsem Parkban, míg Isaszegen egy megfelelő stílusban futó agár 28,50-es időt futna – ez csak az én véleményem persze, és nem lepne meg, ha erről mindannyiunk mást ás mást gondolna a legszélesebb spektrumon.

Az európai tapasztalataimat csupán arra a 6 évre alapozhatom, mióta Csehországban élek. Leutaztam egy haverommal megnézni Isaszeget. Azt hiszem, olyan voltam, mint egy UFO, talán az első angol személy, aki az utóbbi pár évben megfordult Isaszegen. Persze tudtam Lyreen Moverről, legenda Európában, találkoztam Gáborral és mondtam neki, hogy egy napon hozok majd egy agarat amikor alkalmas lesz az időpont és tudok olyat hozni, amelynek a versenyzési stílusa megfelelő lesz ide… Biztos vagyok benne, hogy mindenki azt hitte, hülyeségeket beszélek…

Jaytee Milan, Jelly Flood, Hasskona Odile és hamarosan megérkezik Hasskona Skye – senki sem mondhatja, hogy nem próbálom támogatni az európai versenyzést. Minél jobb a színvonal, hosszú távon annál jobb lesz mindenkinek, én így látom.

Nem sok emberrel beszéltem itt a nyelvi akadályok miatt, de akikkel igen, azok a szememben mindannyian „top class” agarasok, és miközben a szituáció gyakran érzelmektől fűtött és néha politikával terhelt, mindannyian nagyon lelkesek. Ha sikerül beszerezni néhányat ezekből a csúcs szukavonalakból, akkor az európai versenyzés új szintre emelkedhet a következő években.

Az agársport a vélemények sportja ugyan, de azt vallom, ne csak beszéljünk, cselekedjünk is, és ki tudja, az angliai versenyzés jelenlegi létszámbeli mélyrepülése mellett (megj.: mind agárlétszám, mind a versenyek száma tekintetében csökkenő a tendencia) az európai tenyésztésű reménységek talán elég jók lehetnek ahhoz, hogy elutazzanak és részt vegyenek egy-egy többfordulós versenyen is. Én készen állok, sok sikert mindenkinek! 🙂

Nagyon köszönöm a fordítást Diánának, és ha nem tetszene, amit olvastok, jelzem, az ő ötlete volt, hogy írjam meg! 😀

Ha bármiben tudok segíteni, dobjatok egy üzit, nagyon sokkal tartozom az agársportnak, és jó karma, ha továbbadhatom a tudásomat és jó és rossz tapasztalataimat.

Rich

Nincs kategorizálva